A Duna Művészegyüttes előadása a tószínpadon
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A néptáncot, a képzőművészetet, a világzenei hangzást és a kortárs táncot a virtuozitás elegyével ötvöző táncszínházi produkció méltán keltette fel a jelenlévőkben a néptánc iránti érdeklődést, és döntötte le a műfajjal kapcsolatos sztereotípiákat, mely által a néptánc iránt érdeklődők a színházhoz, a színházba járók pedig a néptánchoz kerülhettek közelebb.
Az 1957 óta működő Duna Művészegyüttes nagy ívű és erős sodrású produkciója – mozgásban, zenében és látványban egyaránt – olyan erővel jelent meg a gyulai tószínpadon, mint ahogyan a Duna folyását határoznánk meg a békés Fehér-Köröséhez képest.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A produkció gerincét alkotó balkáni – bolgár, török, görög, román – táncok remekül fejezték ki a gondolati és hatáselemként választott fa szimbólumát, mely a mozgáson túl a táncokhoz használt eszközökként (pl. hordó, pásztorbot) is megjelent. Tárgyi megjelenítésén túlmutatva azonban valamennyi szimbólumértelmezése is felsorakozott (világfa, élet és a halál fája, tudás fája, a termékenység, bőség, felemelkedés, szerelem fája stb.), így a több blokkból álló műsor elgondolkodtatón, megnyugtatón és mégis lenyűgözve szórakoztatón mesélt örökérvényű szertartásainkról, mítoszainkról, küzdelmes létünkről és az örök visszatérésről, igazolva, hogy a fa csakugyan az ég és föld, valamint a világok közötti kapcsolat, méghozzá – a műsor címének megfelelően – örökkön örökké.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A V alakú, fehér szalagokból álló egyszerű, ám nagyon praktikus díszlet hol diszkrét hátteret, hol szimbólumokban gazdag kifejezésbeli többlettartamot biztosított az énekes, Bognár Szilvia és a táncosok számára, Lendvai Károly fényei pedig Juhász Zsolt rendező-koreográfus munkáját és a Túri Erzsébet ötleteit dicsérő díszletet, valamint a táncosok által viselt pazar jelmezeket emelték ki méltóképp.
Azonban a zene és az ének önmagában is felért volna egy koncerttel. A Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás által szerzett muzsikában a fúvós hangszerek domináltak, bár a legelején a citera is meghatározó volt, majd az ütőhangszerek is szépen érvényesültek. Mindehhez olyan kiválóságok adták tudásukat, mint Dés András, Andrejszki Judit, Eredics Dávid, Vizeli Balázs, Doór Róbert, Glaser Péter, Mizsei Zoltán vagy épp Lukács Miklós.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Bognár Szilvia dalai szépen szőtték át a produkciót – mialatt a táncosok átöltözhettek –, ám olykor maga is úgy lépett be a díszleten át a színpadra – a születés egyszerű és egyértelmű momentumaként –, mint egy vérbeli táncos, vagy épp távozott méltóságteljes tánclépésekkel. Sajnos épp az ő hangosítása akadozott, ami sokat rontott az élmény élvezetéből.
A 2009 áprilisa óta látható produkció azonban így is magas színvonalú, élményekben gazdag ünnepi műsort biztosított, melynek végén a tűzijáték méltó módon helyezte fel a nap programjaira a koronát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba