kulcsár mária
Fotó: Gyulai Hírlap
Majdnem mindennap szembesülünk valamilyen betegséggel vagy annak következményével. Ha szerencsések vagyunk, és pillanatnyilag mindenki makkegészségnek örvend körülöttünk, különböző felhívások, rendezvények utalnak arra, hogy az idő telik, s előbb-utóbb minket is utolérhet valami nyavalya.
S bár tudjuk, hogy az egészséges életmód, a rendszeres szűrés a legjobb módja a megelőzésnek, többnyire csak akkor megyünk orvoshoz, ha már nagy a baj. Rettegünk attól, hogy mi lehetünk a következő… Képesek vagyunk szinte bármit a szőnyeg alá söpörni, mintsem hogy szembesítsenek minket a zord valósággal. Sokat beszélnek nekünk a megelőzésről. Mi azonban mégsem vagyunk elég bátrak szót fogadni, inkább csendben reménykedünk, hogy velünk nem eshet meg az. Sokszor még akkor sem megyünk orvoshoz, amikor már elviselhetetlen fájdalmat érzünk, helyette inkább a neten kutakodunk, összeolvasunk ezt-azt, s próbáljuk magunkat orvosolni.
Miért nem merünk szembenézni a valósággal? Mert könnyebb magunknak hazudni, magunkat becsapni, mint kész tények elé állítottnak lenni. Talán ha kicsit jobban bíznánk a gyógyulásban, akkor esetleg kevesebb beteg és több gyógyult lenne. Mert számos pozitív példa is van. Ők napjaink igazi hősei, akikre felnézhetünk, mert idejében, bátran szembe mertek szállni az ismeretlennel, a kórral, a nyavalyával. Legyünk tehát bátrak, fogjuk meg társunk, gyerekünk, ismerősünk kezét, és menjünk el egy-egy szűrésre, felvilágosításra.
