A Cella Hecc Társulat előadása a gyulai könyvtárban
Fotó: Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet
„Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye" – ezzel a József Attila-idézettel kezdte a magyar költészet napja alkalmából tartott ünnepséget Sal András, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet sajtóreferense április 15-én a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében.
A közönséget Sal András, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet sajtóreferense köszöntötte
A rendhagyó műsort a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet színjátszó köre, a Cella Hecc Társulat készítette, Beszterczey Attila színművész közreműködésével.
A három gitárkísérettel előadott dallal – stílszerűen a „Börtön ablakában”, az „Ott fogsz majd sírni” kezdetű és Bródy Jánostól a „Mit tehetnék érted?” című slágerrel – kezdődő műsor előtt Hafenscher Csaba Zoltán ezredes az intézmény nevében nyújtotta át ajándékát Dézsi János igazgatónak a könyvtár fennállásának 180. évfordulója alkalmából, megköszönve, hogy műsorukkal Gyula város ilyen patinás helyén szerepelhetnek. Ezt követően a fogvatartottak saját és cellatársaik által írt verseikkel adtak betekintést a rácsok mögötti életbe.
A bezártság és a külvilág által magára hagyatottság időszakában szülte gondolatok a szabadság értékére irányították a figyelmet. Arra, aminek jelentősége csak annak elvesztése után válik igazán lényegessé. „A kinti szabad élet tele van színekkel, de bent, a börtön falain belül csak fekete és fehér van” – mutatott rá az egyik költemény a megváltozott értékrendre, és arra a folyamatra, melynek végén valamennyien azt élik meg, hogy „elmerülsz lassan a tehetetlenségbe”.
Hafenscher Csaba Zoltán ezredes ajándékkal mondott köszönetet Dézsi Jánosnak, a könyvtár igazgatójának
A fogvatartottak verseikben nyíltan vallottak a bekerülést kiváltó okokról, a szeretteiknek okozott fájdalomról, hibáik belátásáról és megbánásáról, az egymáshoz való alkalmazkodás nehézségeiről és a szabadság utáni vágyakozásukról. A börtönélet szakaszainak ismertetése után valamennyi mű az ön- és emberismeret belső, rögös, magányos útjáról szólt. „Sok idő van gondolkodni. Eleinte az ember másokat hibáztat, majd rájön, hogy rajta kívül senki sem hibás” – hangzott az egyik szavalatban, ami – ha nem is szándékoltan, de – a közönség számára is egyértelművé tette, hogy sokszor nem is sokon múlik, és bárki könnyedén lehetne a helyükben.
„Mikor bent van az ember, megszűnik a külvilág. Nincs bent öröm és szeretet, csak bánat, fájdalom és emlékek. Itt nincs választásunk. Itt minden fekete és fehér” – zárta keretbe az estet Beszerczey Attila a megfosztottság momentumával, majd egy újabb versben felszólítást intézett a jelenlévőkhöz: „Sok sikert kívánok nektek a szabad élethez, becsüljétek meg, mert egyszer rontod el, és örökre meg leszel pecsételve!”
Sal András sajtóreferens a vastapssal jutalmazott műsor után annak az örömhírnek a megosztásával búcsúzott, hogy a Pocsai Ildikó művészeti vezető által működő társulat bekerült az Országos Börtönszínházi Találkozó regionális versenyébe. A Cella Hecc Társulatának újabb műsora pedig a nagyközönség számára legközelebb a gyulai művelődési házban lesz látható.
