Az Európai Méhnyakrák Megelőzési Héthez kapcsolódóan tartottak pódiumbeszélgetést Gyulán
Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter
A programot szervező Mályvavirág Alapítvány tájékoztatójából kiderült, évente több mint 1000 magyar nő válik érintetté a betegségben, ami 45 év alatt különösen elterjedt a hölgyek körében. A szervezők az eseménnyel leginkább a betegség megelőzését szerették volna népszerűsíteni, ennek érdekében szervezték meg a beszélgetést, amin az összes gyulai és környékbeli hölgy díjmentesen részt vehetett.
Dr. Rákos Márta
Az eseményen elsőként Tóth Icó, az alapítvány létrehozója köszöntötte a megjelenteket. – Az alapítványunk a prevenció mellett azzal is foglalkozik, hogy támogassa a betegeket és családtagjaikat, és segítse őket a gyógyulás utáni időszakban is, hiszen egész más az életminősége azoknak a nőknek, akik túlélnek egy ilyen betegséget – derült ki Tóth Icó bevezető gondolataiból.
A beszélgetésen részt vett az alapítvány egyik önkéntese, Bartus Beatrix, aki maga is túlesett már a betegségen, és dr. Rákos Márta szülész-nőgyógyász szakorvos. A doktornő fontosnak tartotta hangsúlyozni a szűréseken való részvétel fontosságát fiatalon és idősebb korban egyaránt. Lapunknak azt is hozzátette: amikor a méhnyakrákot megelőző oltásokról hallunk, akkor valójában csak az azt előidéző HPV-vírus elleni oltásról van szó.
Bartus Beatrix
– A HPV-vírus és a méhnyakrák olyan kapcsolatban vannak egymással, mint a dohányzás a tüdőrák kialakulásával: nem feltétlenül okozója a vírus ennek a betegségnek, hiszen a legtöbb nő és férfi hordozza magában. Ettől függetlenül ajánlom a HPV elleni oltást, lehetőleg már fiatalkorban – fejtette ki dr. Rákos Márta.
Az eseményen Bartus Beatrix elmondta, hogy élte meg azt, amikor szembesült a diagnózissal, és hogyan él ma, gyógyultan és egészségesen. – Először az ember megijed, és azt gondolja, hogy az egész egy tévedés, őt ilyesmi nem érheti el. Az én betegségem ráadásul elég súlyos volt, több szervemet érintették az eltávolító műtétek, de azt vallom, valamiért túléltem ezt, és azóta sokkal örömtelibb az életem: rajzolni kezdtem, és az alapítványnál is dolgozom, igyekszem segíteni másokat. Az események hozzásegíthettek ahhoz, hogy teljesebb életet éljek. A hozzáállásom mindvégig pozitív volt, és azt hiszem, ez segített a gyógyulásban.
