Nagy Balázs, a Gyulai Művész Klub alapító tagja villon korával ismertette meg a közönséget
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„Vágánsok, csavargók, bohémek: lázadás és művészet” címmel Nagy Balázs, a Gyulai Művész Klub egyik alapító tagja beszélt, míg az est másik előadójaként az Erkel Ferenc Gimnázium tanára, Fodor György „a pajzán Janus Pannonius” költészetébe avatta be a jelenlévőket.
Versekkel tűzdelt átfogó kultúrtörténeti ismertetőjében – a foglalkozását tekintve régész – Nagy Balázs képet adott arról, milyen is volt a világ Villon születése előtt, kik voltak és milyen jelentőséggel bírtak a vágánsok, a trubadúrok és a lovagok, beszélt az akkori eszmék európai hordozóiról és a ma leggyakrabban csak „sötétnek” titulált középkorról, amelynek hanyatló időszakába csöppent bele a ma is megosztó személyiségként emlegetett francia költő, François Villon. Nagy Balázs a hányattatott sorsú, „bűnös életű”, ám nagy műveltségű, verseivel és balladáival a feszültségektől sem mentes korát hűen tükröző Villonról keringő (tév)képzetekre is magyarázatot adott.
Fodor György Janus Pannonius pajzán költészetéről tartott előadást
Hasonlóképp tett Fodor György is, aki Janus Pannonius pajzán költészetének ismertetése előtt nemcsak az Itáliában nevelkedett szerző életrajzát vázolta fel, hanem sebtében az előző előadásban bemutatott francia kortárssal – akinél mindössze 4 évvel lehetett fiatalabb – is összevetette, sőt, az alapos felkészültségéről ismert pedagógus a magyarosan Csezmiczei Jánosnak nevezett költő szellemi hagyatékának máig nyúló utóéletéről is beszámolt.
Az egyházi pályán püspöki rangig jutó, ám megnyilvánulásaiban olykor lázadó, Petőfi előtt az első, európai hírnévre szert tevő magyar költő 400 latinul írt verséből mintegy 30 választotta témájául a testiség provokatív leírásait. Fodor György e művek neves fordítóinak megnevezésén túl néhány mai parafrázist is felolvasott.
Az irodalmi-kultúrtörténeti előadásokat remekül egészítette ki a könyvtári galériában Kéri László aznap nyíló tárlata, aki festményeivel az álmokhoz, szimbólumokhoz, a szertartások és mítoszok világába kívánja visszavezetni képei megtekintőit. A 2012 óta Gyulán, Békéscsabán, Lőkösházán és Csopakon is kiállító gyulai diákfestő szerint ugyanis azok ereje és létjogosultsága a fantáziával és a hittel azonos, mert „nem puszta kitalációk vagy illúziók, hanem azok jelentik magát a teremtő valóságot”, ezért tartja fontosnak, hogy mielőbb újra használatba kerüljenek.
Kedd este mindez valóra is vált, hiszen a Gyulai Művész Klub programján a korabeli nagy lázadók és a múlt szimbólumaiból ma merítkezők szeánszát élvezhette a közönség.
