aranyosi péter a gyulai vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Már a színpadra lépését megelőző negyed órában afféle rádiós műsorvezetőként felvételről szórakoztatja a közönséget, miközben kedvenc zenéit konferálja fel. Mindjárt kedvenc miskolci skazenekara, a Kabinet Rt. egyik felvételét, de a nagyérdemű hall The Cure-számot és a Mission: Impossible című film legismertebb dala is elhangzik.
Amikor pedig a gong és a szignál után ő is megjelenik, a műsor kellékeként szolgáló projektor elé lép, és az önálló est címadó történetének mesélésébe kezd.
– Amikor interjút készítenek velem, többnyire sablonos kérdéseket tesznek fel, és eddig csak két alkalommal találkoztam felkészült riporterrel: egyszer itt Gyulán (és egy tapsot intéztet a tudósítónak), a másik alkalom végén pedig úgy foglalta össze beszélgetésünket a riporterhölgy, hogy minden, amit csak szeretek, négybetűs szavakkal is kifejezhető: foci, cici, töri, tank… stb. Még a hősök is, hiszen az angolul hero.
Így aztán a két részből álló est során diaképes vetítés formájában mutatta be életének meghatározó állomásait és azokat a momentumokat, melyektől Aranyosi Péter mára azzá vált, akivé. Sajátos „beszédtechnikáját” helyretéve a meghiúsult fogszabályozás történetétől indítva gondosan előkészített szófordulatokkal időzött el a gyermek- és iskolaévek személyiségformáló erejénél – a hatékonyság kedvéért a színpadról lesétálva „parancsolt” diákos vigyázzállásba a közönség tagjai közül választva egy urat –, megismertette velünk szüleit, képet adva arról a közegről, amelyben nevelkedett: az iskola büszkeségének számító édesapjáról, aki jobb tanuló volt az évfolyamtárs, később miniszterelnökké vált Németh Miklósnál, az „életre-halálra” laboráns édesanyjáról, a főiskolai évekről és a gyakorlati idő alatt történelmet tanító és természetesen a II. világháború részleteit átszellemülten ecsetelő élményekről, majd arról, ahogyan a humorral eljegyezte magát.
Mert mielőtt a Dumaszínház tagja, a Showder Klub egyik állandó fellépője lett, a Rádiókabaré szerkesztőjeként, Fábry Sándor asszisztenseként és más műsorok közönségszervezőjeként dolgozott sokat a háttérben, és esze ágában sem volt a mikrofon másik végére szegődni. Aztán mégis így alakult, és jöttek a vállalati partik meg az a bizonyos nudista lagzis fellépés, azóta pedig egymásra kölcsönösen hatva lesznek az olykor szinte vállalhatatlan sztorikból elmondhatóvá szelídült fellépési anyagok, és a kalandos műsorokból is megosztásra méltó történetek, miközben mindegyiket átlengi az ő egész életét átfűtő szenvedély.
Így az este során hallunk a tankmániáról, bankhitelének történetéről, a testfestett lányról, a Csillagok háborúja iránti fanatikus rajongásáról – és csakugyan visszaköszönnek a négybetűs szavak. De bármiről is legyen szó, Ladánybene táborról vagy ejtőernyős ugrásról, ezekben a helyzetekben Péter sosincs egyedül, mindig ott vannak mellette a barátok – akikről szinte több képet vetít, mint saját magáról –, akik bemutatásán keresztül ismerhető meg igazán ő is. Nem törve felfelé, nem bántva lefelé, nem mutatva többet a meglévőnél: a szószátyár, hebrencs poéngyárosból mostanra így érett több önálló estet is elbíró, a szórakoztatás mesterségét pontosan ismerő és precízen alkalmazó férfi. Hiszen 19.00–21.30-ig egy személyben ébren tartani a közönség figyelmét és felhőtlenül szórakoztatva azt, mi is lehetne más, ha nem derék férfimunka?
