Mátyás Attila és bandája másodjára zenélt a gyulai red hole-ban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aki esetleg nem ismerné Mátyás Attila nevét, a Sex Action gitárosaként vagy az F.O.System és az Agnus Dei frontembereként azonosíthatja be. Énekes, gitáros, dalszerző, akinek az elmúlt néhány évben újjáéledtek rockkörökben legendás csapatai, ennek ellenére leginkább saját zenekarára fókuszál, és a Mátyás Attila Banddel járja az országot.
Mátyás Attila kalandos szerzői múlttal büszkélkedhet. Az első hazai dirty rock csapat, a Sex Action gitárosaként például titokban írta a dalok egy részének szövegeit, mert biztos volt abban, hogy másik zenekara, az F.O.System dark rajongói sohasem bocsátanák meg neki ezeket a sorokat. A dark évek befelé fordulása után az Action ösztönös, szabados világa és örömei saját bevallása szerint is egy életre meghatározó tapasztalatokkal gazdagították.
Későbbi zenekara az Agnus Dei lett. Isten bárányaival a dalaik már sokkal pozitívabbak és felszabadultabbak voltak az F.O. idejében hallható zenéiknél, de mire a lemezük elkészült, a zenekaron belüli súrlódások miatt a csapat fel is oszlott. Mindezek után egy véletlen találkozás folytán megírta egy természetfilm aláfestő zenéjét, és ez a mozi a 2002-es Magyar Filmszemle egyik díját is megnyerte. Innen egy másik szerzői világ nyílt meg előtte, amit Mátyás Attila már nem tud, és nem is igazán akar elhagyni.
Ebből a szövevényes zenei gyökérzetből nőtt ki 2001-re a Mátyás Attila Band. A frontember a Gyulai Hírlapnak elmondta, felállás tekintetében egy trióval érkezett városunkba, ahol tavaly is játszottak már, de ebben az évben az őszi időpont ellenére jóval többen jöttek el a koncertre. Megtudhattuk, hogy már a negyedik szólólemeze készült el a napokban Karma címmel, repertoárjuk pedig mindig a közönségtől függ: ahol a csapat úgy érzi, a saját számok mellett feldolgozásokat is bevállal.
Így tettek a Red Hole-ban is, ahol Cult-és Billy Idol-nóták is felcsendültek a csapat saját értelmezésében október 10-én este. A koncerten végül valóban egyre házibulisabb lett a hangulat Attilával, az egyre gyarapodó közönségnek és a táncos lábú rockereknek köszönhetően. A zenekar láthatóan otthon érezte magát a gyulai pubban, és modern gitárzenéjükkel hamar szimpatikusak lettek azok számára is, akik nem ismerték régi magyar szerzeményeiket. A frontember folyamatosan kommunikált a közönséggel, a hely tulajdonosával, emlegette a csajokat, megköszönte az italokat, a táncosok lelkesedését. Ettől a koncert alatt végig az volt érezhető, hogy nem ikonok és rockistenek állnak a színpadon, hanem inkább haverok zenélnek ismeretlen barátaiknak egy pár dalt a régi időkből, de azt tisztességesen összerakva.
A néha "AC-DC ízű" rockot a bulin vastag gitárhangzással, feszes basszus groove-okkal tették szerethetővé, de ez a műfaj még mindig zúzás, amit egyszerűen nem lehet halkan csinálni, és ha nem muszáj, nem is kell egy kocsma falain belül tartani. Mert ahogy a pogó nem tánc, a rock sem lehet háttérzene, hangosan kell szólnia, ezért a csapat talán jövőre megérdemel majd egy nyári bulit és a Harisnyagyár udvarát.
