Szabó eszter
Az egyik barátom azt mondja: a hízelgés kábítószer.
Én azt mondom, a hiúság fekete szemüveg.
Túl azon, ki mit mond, van egy pár terület, ahol jól megfigyelhető mindez. A sztárvilágban például gyakori jelenség az ego hatalmasra burjánzása. Ilyenkor jönnek a kollégáktól egy-egy fellépésen, rádiós beszélgetésen való találkozáskor a következő kérdések a másik kisebbítése céljából:
Melyik műsorban voltál, azóta is énekelsz?
Olyan jó hangod van, miért nem jársz énektanárhoz?
Jelent meg lemezed? Hogy hívtak meg ide? Ismersz valakit?
Ezekkel nem kell törődni, hiszen csak arról van szó, hogy valaki riválisnak érez, ezért kitalál egy versenyt, és nyerni akar benne. Ráadásul én pont nem is szeretem a versenyeket, nem vagyok jó versenyző, inkább hagyok nyerni másokat. Igen hagyom, mert látom, milyen kétségbeesetten fontos az illetőnek, hogy ő híresebb legyen, és megsajnálom. Nem tudok küzdeni olyasvalaki ellen, akivel együtt érzek.
De egy dolgot mindig betartok: csak döntetlenre játszom, és csakis úgy veszítem el a mérkőzést, hogy nekem is emlékezetes legyen. Ha már muszáj meccselni, akkor legalább legyen vicces, és járjon mindenki jól. Nyerjen ő és nyerjek én is, csak mindketten valami mást, épp azt, ami fontos. Nekem a poén az, neki a megnyugvás.
Amit legutóbb megkaptam: …és amúgy mivel foglalkozol? Mit csináltok ott vidéken?
(A mivel foglalkozunk magyar fordításban nagyjából annyit jelent, hogy ne gondold már, hogy a tévén kívül van élet. Ha ott nem vagy, akkor zenélhetsz mindennap, akkor sem vagy zenész. Ha nem írta meg a bulvár, akkor mitől lennél énekes? Tudod, olyan ez, mint a nyaralás és a Facebook viszonya: ha nincs kint, nem történt meg.)
Én meg úgy vagyok vele, minek bizonygassam a létjogosultságomat olyanokkal, hogy jaj tegnap is koncert holnap is lesz, jaj most jelent meg a harmadik lemez és van a Piaf-est, meg tudod az aranylemez ugye a tanítás, a tábor meg minden.
Felvettem a pókerarcot és mondom: Gipszkartonozunk.
Komolyan?
Igen, meg libázunk. Megy még a liba. A mája, tudod…
És nem zenéltek?
Nem. Piacozunk inkább. A télikabátnak lesz szezonja, nem értünk rá most lemezt csinálni.
És hogy erre mit mondott? Azt, hogy lenyűgöző.
Ennyit: „lenyűgöző”. Persze, hogy az, mert egy ellenfél kiesett képzeletbeli versenyében.
Örült, nevetett, és boldog volt.
Örültem, nevettem és boldog voltam.
Egál.
