Vásáry Tamás és a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar
Fotó: Kiss Zoltán
A felkészülési idő után – betanító karmester: Bolyky Zoltán – hazai és nemzetközi színhelyekkel (Debrecen, Budapest, Gyula, Galánta és Prága) turnéra indult a világ minden tájáról verbuválódott mintegy hetven ifjú zenész. Városunkba Gedeon József, a várszínház igazgatójának meghívására léptek föl, az eredetileg a várszínpadi helyszínről azonban az eső miatt le kellett mondani. A kisebb színpad miatt néhány hangszer hiányzott a zenekarból, a sikert azonban ez nem befolyásolta.
A műsorfüzetben szereplő sorrendtől eltérően a zenekar Kodály egyik legnépszerűbb művével, a Galántai táncokkal kezdett, amellyel rögtön meg is teremtette a forró hangulatot. Nagy zeneszerzőnk Galántán töltötte legszebb gyermekéveit, erre emlékezve írta magyar táncdallamokból álló színes, szenvedélyes, sodró zenéjét. „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át" – vetette papírra a mester. E mű elhangzásakor a többnyire biztosan várható hatás nem is maradt el. Vásáry Tamás a Zeneakadémián Kodály Zoltán tanársegédeként kezdte pályafutását, a rá való emlékezés okán is esett a választás erre a darabra, amelyet a gyulai koncert után Galántán is előadtak.
Gyulai kérésre került a műsorba Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának Nyitánya. Ez, az első magyar szimfonikus költeménynek is nevezett darab, az opera dallamait beidézve, sűrítve adja vissza az idősebb Hunyadi fiú tragikus sorsáról készült mű eseményeit. Végül Csajkovszkij egyik sokat játszott szimfóniája, az ötödik zárta a komolyzenei slágerszámok sorát. A szerzőtől szűkszavú megjegyzések maradtak ránk arról, hogy mi ihlette a komponálás során. Az eleve elrendelt sors, a végzet beteljesedése és a fölötte aratott győzelem kérdése izgatta. Sorsszimfónia ez is, mint Beethovené, amelynek alap dallama, vissza-visszatérve, végigkíséri a művet.
A közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel honorálta a művészek teljesítményét. A nemzet művésze, a Kossuth- és Magyar Örökség díjas Vásáry Tamás bebizonyította, hogy a hangulat fokozásának is mestere, mert nemcsak szóval tartotta a közönséget, de három ráadás számmal is felkészítette a fiatal zenekart. Előbb egy rövid részlet következett Csajkovszkij A diótörő szvitjéből, majd Dvorak 8. szláv tánca, végül Brahms V. magyar tánca. Felemelő és maradandó élménnyel távozhattunk az estről.
