Az Athéni Timon című színdarab végzős színi egyetemisták és Hegedűs D. Géza előadásában
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Rendkívüli fantázia, őrületes vehemencia, mélyen átérzett felelősség, jó adag kiábrándultság, viharos lendület, kiváló összjáték s a darab átfogó ismerete, megértése és átérzése nélkül sehova se jutottak volna. És akkor sem, ha a tanár urak szakma- és diákszeretete nem segíti őket.
Arról nem is beszélve, hogy önálló átdolgozásra vállalkoztak. Vecsei Miklós H. újrafordításában hallhattuk Timont. Végigolvastam Szabó Lőrinc fordítását, s mit állítsak hirtelen, hogy meg ne bántsam Lóci kiváló költőjét: jobban illeszkedtek az ifjak szavai a fülemhez, mint az elképzelt színpadi darabé. Eközben a bemutatáshoz is teljesen új helyszínen kezdtek hozzá. A kamaraterem színpadából lett nézőtér, s a széksorok helyén pódiumok nőttek.
Állítanak olyat egyesek, hogy a színjátszáshoz különleges testi adottságok, káprázatos szellemi tehetség, a szakmai és alkotótársak megbecsülése és szeretete nélkülözhetetlen. Állítom azt, hogy mindez sugárzott a levegőből, mint a gammasugár. Minden reményem az, hogy ezek a nagyszerű fiúk mutánsok, nekik ez használ. Hirtelen azt kezdtem remélni, újraindul a magyar színjátszás.
Timon nem sokat szerepel magyar színpadokon. Annyira, mint ő, nem illik jónak, adakozónak lenni. Sorsa a mélységes kiábrándultság, az epekeserűség. Nekem, mint nézőnek pedig ilyen odaadó jó játék, ilyen önfeláldozó profi küzdőszellem, ilyen legyűrhetetlen hit jár. Olyan, amilyen igaz átélt valóságélményt kaptam a színpadon, és maradandó élményt az életemben az est játékosaitól: Hegedűs D. Gézától, Mátyássy Szabolcstól, Kovács Adriánttól, Csapó Attilától, Janka Barnabástól, Brassai Tóth Jánostól, Zoltán Árontól, Tóth Andrástól, Dóra Bélától, Böröndi Bencétől, Patkós Mártontól, Szabó Sebestyén Lászlótól, Lányi Kristóftól és Vecsei Miklóstól.
Mondjuk nem volt szokatlan ez a „kis Viditől”. Már a Hamletek gyulai vizes bemutatóján is ezt a rendkívüli élményt adták ő és társai.
Köszi, srácok. Szívből hálásak vagyunk érte.
