a gyulai zsidókra emlékeztek
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Fináli Gábor, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija egy zsoltárral kezdte a ceremóniát, majd kifejtette: mintegy 80-100 évvel ezelőtt nagyjából Berlin és Kijev között élt a zsidóság kétharmada-háromnegyede, csaknem 11 millió ember. Manapság ebben a zónában kevesebb mint 150 ezer zsidó él. Az első világháború hajnalán hazánkban majd egymillió magyar zsidó élt, akik háborús hősöket, találmányokat, alkotásokat és nem utolsósorban hungarikumokat adtak Magyarországnak, mégsem kímélték őket az akkori zsidótörvények, mégsem menekültek a pusztítástól – tette hozzá.
Fináli Gábor
– Erő és férfiasság kell hozzá, hogy mindezzel szembenézzen az ember, és azzal is, hogy Magyarország mindenkori legnagyobb temetője határainkon túl fekszik. Nem katonák nyugszanak benne, hanem polgárok – fogalmazott a rabbi, majd az elhunytak, meggyilkoltak emlékére felcsendült egy gyászima és egy arámi nyelvű kadish.
Fináli Gábor a jelenlévőknek elmondta, zsidó vallásjogi szabály, hogy aki nem tudja, mikor halt meg a rokona, ismerőse, az azon a napon gyászol, amikor utoljára látta. Ezért van az, hogy a mártír-istentiszteletek a deportálás idején történnek.
Zsidó tradíció, hogy az élőknek virágot adnak, az elhunytakra kövekkel emlékeznek, a jelenlévők ezúttal sem tettek másképpen: a gyász kövecskéivel tisztelegtek az elhurcoltak emléke előtt.
Dr. Diósi Lajos, a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumi elnöke a nekrológ végén beszélgetésre invitálta az emlékezőket, majd a gyulai zsidóság történetével foglalkozó kiadványokat is megmutatta az érdeklődőknek, hiszen, mint mondta, az emlékezéshez az is hozzátartozik, hogy olvassunk-tanuljunk arról, ami történt.
A megemlékezésen idén is részt vettek olyanok, akik nem az izraelita felekezethez tartoznak. Fenyves Dóra Gyulán született, jelenleg a Tolna megyei Gerjenben él. A Gyulai Hírlapnak úgy fogalmazott: bár nem zsidó, gyermekkora óta érdekli a zsidó kultúra és vallás. Mint mondta, hét esztendővel ezelőtt tudta meg, hogy az izraelita temetőben évről évre megemlékezést tartanak, amelyre azóta rendre visszajár.