Válaszolóink: Pál Miklósné és Boriné Kőrösi Beatrix
Fotó: Gyulai Hírlap
Pál Miklósné (a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke):
– A hagyományápolás ma szubkultúra. Ezen belül a kézművesség rosszabb helyzetben van, mint a néptánc vagy a népzene, hiszen régen a funkciójuk miatt készítették a kézműves termékeket, de nyilvánvaló, hogy napjainkban már nem igen használjuk ezeket. A parasztság által évszázadok alatt kialakított szokásrendszer a hozományunk, ami megkülönböztet minket más népektől, de a paraszti gyökerek miatt egyúttal össze is köt bennünket. Nekünk büszkének kell lennünk arra, hogy van betlehemes játékunk, Szent Iván-éji tűzugrásunk, hímzésünk vagy néptáncunk. Ennek a génjeinkben is benne kell lennie, csak épp elfelejtettük, és most fel kell idéznünk, hogy a mindennapi életünk részévé válhasson.
Boriné Kőrösi Beatrix (néptáncpedagógus):
– A magyarságtudatunk megőrzése nagyon fontos, ezért jó lenne, ha minél többen művelnék néphagyományainkat, nem pedig a más népektől átvett zenéket és táncokat népszerűsítenék. Én kézműveskedni nem igen szoktam – bár a gyöngyfűzés vagy a hímzés nekem sem okoz gondot – viszont több mint húsz éve oktatok néptáncot. Úgy látom, hogy napjainkban elég sokan űzik ezt a műfajt hazánkban, és a fiatalok egy része is fogékony rá. Ennek az az oka, hogy a néptánc a hagyományápolás leglátványosabb és legszórakoztatóbb része. A népszokások éltetésére azért is van szükség, hogy tudjuk, hova tartozunk, és hogy ne felejtsük el, nekünk is komoly értékeink vannak a népzene, a néptánc és a népművészetek terén is.
