Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Táguló ügyfélablakok

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Oláh Szabolcs • PUBLICISZTIKA • 2015. április 11. 18:00
Táguló ügyfélablakok
Jó látni, hogy van, ami fejlődik!
____Eredeti-OlahSzabolcs002.jpg

Oláh Szabolcs

Fotó: Gyulai Hírlap

Valaha egy idősödő nő ült ott. Termetéhez nem illett az ülőalkalmatosság: a semmilyen színű műanyagból és élénk festésű fémből készült karcsú ívek, amelyek egykor a szocreál művészet képviselőinek ízlését dicsérték. A perszóna arcán érdekes keveréke ült ki a tekintélyt parancsoló pökhendi tartásnak és az életunalomnak. A külcsín teljes mértékben szinkronban volt a belbeccsel: annak szellemében bánt a klienssel is, ha az valamit kérdezni merészelt.

Az ablakocska mérete hűen szimbolizálta a rajta átfolyó kommunikációs csatorna szűkös lehetőségeit. Mindennek fejében jó mélyen volt, így, ha valaki érdeklődött, akarva-akaratlan hajbókolnia kellett az ablak mögött pöffeszkedőnek. Tinédzserként a fitymáló tegezésre nem figyeltem fel, de Quasimodóként görnyedve még megalázóbbnak éreztem az utálatosságot.

Amikor a felnőttkor küszöbén bukdácsolva újra arra vitt az élet, már egy másik nőszemély ült ott egy kopott kárpitú irodai székben. Pókerarccal és unottan tekingetett az ügyfelekre, s amikor megszólalt, nem volt kétséges: elődje mesteri módon tanította be a munkakör minden csínjára-bínjára. Egyáltalán nem szokatlan kérdésemre olyan magasra húzta a szemöldökét, hogy ki lehetett venni szemgolyója teljes sziluettjét, és csak olyankor zárta le szemhéját, miközben ciccegett. Ezúttal már nemcsak az bántott, ahogyan kiszolgált, hanem szíven ütött a fölényes tegezés is.

A közelmúltban vetődtem arra újra. Kellemesen meglepődve vettem észre: hogy az elegánsnak ugyan nem elegáns, de a kétségkívül modern ügyfélablakon túl egy mosolygós arcú és készséges ifjú hölgy szolgálta ki a vásárlókat. Amikor sorra kerültem, kedvesen üdvözölt, majd előzékenyen és rutinosan szolgált ki. Távozásomkor csupán egy zavart: finoman bizalmaskodó, tegező üdvözlésem után udvariasan magázott végig.

Jó látni, hogy van, ami fejlődik! Csak az ember nem változik soha: elégedetlenségünk örök. Szöges ellentétben fiatalságunkkal.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)