– Az életem egy regény – fogalmazott az ünnepelt, aki azt is elmondta, hogy bár Sarkadon született, Gyulát tekinti otthonának, édesapja, édesanyja és egyik fivére is ebben a városban dolgozott. Még tizenkét éves se volt, amikor édesanyját elveszítette. Mint mesélte, egy jómódú, gyermektelen család vette magához, fogadott apja bankigazgató volt.
Viktória néni 1940-ben a fővárosba költözött, a bombázások miatt azonban két évvel később rövid időre visszatért Gyulára. Mint mondta, élete során tíz szakmát tanult ki, sokáig opera-énekesnőnek készült, de kórházi gyermekgondozóként, mozipénztárosként, varrónőként és üzletkötőként is dolgozott.
– Lánykori barátnőm volt Koszta Rozó, a háború alatt megmentettük egymás életét – idézte fel a festőnőhöz fűződő baráti viszonyát az ünnepelt. A szépkorú hölgy Kohán Györggyel is jó kapcsolatot ápolt, ahogy visszaemlékezett, sokszor iszogattak együtt Szkander bég konyakot, mert a festő csak azt szerette.
Viktória néni húsz évvel ezelőtt vásárolta meg gyulai házát. Az akkor még lakhatatlan épületet férjével felújították, majd miután unokájuknak ajándékozták zuglói lakásukat, végleg ide költöztek. Az idős hölgy 11 évvel ezelőtt egyedül maradt. Fia egy baleset miatt lebénult, unokáját pedig két évvel ezelőtt veszítette el. Az ünnepelt szomorúan emlékezett vissza a történtekre, két dédunokája fényképét azonban örömmel és büszkén mutatta meg.
A hölgy azt mesélte, gerincproblémáik miatt férjével gyakran jártak a várfürdőbe, s ha egészségi állapota engedi, ma is szívesen igénybe veszi a gyógykezeléseket. Viktória nénitől azt is megtudtuk, hogy nagyon szeret olvasni, legutóbb Gulyás Dénes könyvét olvasta el, de a nagy kedvence Gárdonyi Géza.
