Minden azzal kezdődött, hogy Kálmán a kocsmában lelőtte Kutyát. Kálmán alapjaiban véve jámbor és jó szándékú ember volt, de amikor Kutya minden előzmény nélkül verte ki egy ütéssel két szemfogát, akkor és abban a pillanatban megszakadt benne valami. Kálmán, aki ez idő tájt az egyik fegyveres testület hivatásos munkaereje volt, elővette szolgálati fegyverét, s halálosan nyugodt tekintettel lőtt bele közvetlen közelről az örök balhés Kutya bal lábszárába kétszer és egymás után.
A községben hamar híre ment a fegyveres „incidensnek”, amely Kálmánt egy életre hőssé tette, Kutyát pedig sántává. A kocsmában pedig rend lett egy életre.
A traktoros Pistának is bizonnyal emléktáblát állítanak majd a településen, annak is a határszéliben. Történt egyszer, hogy Pistánk kissé másnaposan, nem részegen, ám annál inkább kialvatlanul ült be a nagy Rába még nagyobb kormánya mögé. Néhány órája visszanyert józansága ellenére szépen haladt a szántással a község határában. Talán még ő maga is elégedett lett volna munkájával, ha álomba nem ringatja töltött testét meg reggeli szalonnával és kolbásszal teli gyomrát a földeken hánykolódó traktor. Pistát meg a Rábát, vagy a Rábát meg a Pistát, mert ez így talán most helytállóbb, a falu népinek kellett megfékeznie a főutcán. Ezt a történetet azért mesélik a mai napig az öregek, mert soha nem volt még akkora termés a községben, mint abban az évben.
Talán Jancsink esete még ennél is cifrább. Szomszédjában szép nyulakat neveltek a gondos háziak. Az egyik fehér és telt szépség több alkalommal is elhozta a legszebb nyúlnak járó címet a kisállat-kiállításról, s ez nem vicc. Jancsinál, ha nyúl nem is, de egy bolondos kutya azért szaladgált az udvaron. Az eb egyik reggel a díjnyertes nyúllal a szájában került elő. Egészen vidámnak és boldognak tűnt a nem mindennapi trófea miatt, Jancsiról azonban ez nem volt elmondható abban a szent pillanatban. Vakargatta is a fejét, verte a gumicsizmáját, hogy mi is legyen most. Hirtelen ötlettől vezérelve kifürdette a vérből a nyulat, kifésülte szőrét, átsettenkedett vele a szomszédba, majd szépen visszaállította a ketrecébe az állatot. A hatás nem maradt el! Nem sokkal később nagy kiabálás támadt a szomszédnál. Jancsi ezt hallotta: – Te asszony, feltámadt a nyúl, hiába ástam el a tegnap a kert végiben!
