A patinás épület diszkréten sötétbe burkolózó, kékes fényekkel megvilágított Erkel termében ezúttal is kulturáltan, ülve koncertezünk, csak a ritmusra hintáztatott lábak és az ütemre bólogató fejek jelzik, hogy itt bizony lüktető alternatív rockzene dübörög a hangszóróból. A zenekar az Egyedül leszel című számmal indít, majd az énekes-basszusgitáros Szabó Ferenc Adyt invokálja, persze nem a párhuzam kedvéért – a 21. századi „holnap hőse” egészen más vizeken hajózik, mint a költőé: az egykori Abigél frontembere kollektív magányunkat kiabálja a mikrofonba. Az elidegenedett, fogyasztói társadalomban szorongó, elmosódott arcú emberét. A virtuális terekben elvesző, kiutat kereső személyiségét.
Az elidőzésre késztető szövegekben játékos szóképekre bukkanhatunk, érdemes hát hosszasan ízlelgetni a szavakat, nyammogni egy kicsit a mondatokon. A sötétre festett, ugyanakkor az értelmezésnek tág teret engedő szövegkorpuszt sokszínű, sokféle rétegen alapuló zenei világ keretezi, amelyre az angolszász új hullám és a 70-es, 80-as évek underground vonulata éppúgy hatással volt, mint a világzene vagy a pszichedelikus rock. Az Illúzió zéró zenéje egyszerre ösztönös és meditatív, zúzós, de leginkább befelé figyelős. Dallamviláguk őserejét elsősorban Oláh Szabolcs gitárjátéka adja, míg az ellenpólust, a visszafogott intellektust Séllei József – jó érzékkel – háttérben meghúzódó billentyűkísérete jelenti. E két világ határán egyensúlyoznak a dobok, amelyek Rusznyák Csabának köszönhetően erős alapot biztosítanak a banda sajátos zenéjéhez.
A koncert után Oláh Szabolcstól megtudom, már csak hetek kérdése, hogy elkészüljön 14 számot tartalmazó lemezük, amely A holnap hőse címet viseli. Úgy tűnik, a zenekar hamarosan ki tud lépni szűkebb pátriájából, hiszen több nagyvárosba is kapott már meghívást. Mindez nem csak a fiúknak jó hír, távolabbról megközelítve arra utal, hogy egy gyulai underground rock bandának is lehet létjogosultsága. A Körös-parton innen, a mainstreamen túl.
