Soczó Krisztina (a Napfény Íze reformbolt tulajdonosa):
– A babonák társadalmi szokásokon, szociális hagyományokon alapulnak, de én nem akarok ezekben hinni. Gyerekkoromban, amikor megláttam egy kéményseprőt, akkor megfogtam a gombomat, de ezt ma már inkább játéknak tekintem. Úgy gondolom, hogy babonával előítéletet adunk a napnak, ezért próbálok nem törődni ezekkel, hogy ne befolyásoljanak. Ez részemről egyfajta döntés, hiszen a tudatunkkal is szabályozhatjuk azt, hogy ne hasson ránk a tény, hogyha tizenharmadika épp péntekre esik. Ez a babona megakadályozza, hogy pozitív szemléletben éljük meg annak a napnak az eseményeit, hiszen mindenben, ami történik velünk, meg lehet találni a tanítást, és ezért még hálásak is lehetnénk.
Kiss László (pasztorális tanácsadó és szervezetfejlesztő, szociális munkás, az ELTE-BGGYK óraadó tanára):
– Ha egy adott napon negatív eseményekre számítunk, csak mert szerintünk veszélyesebb a többinél, minden ilyen történés azt bizonyítja számunkra, hogy félelmünk reális. Ha pozitív esemény történik, azt nem jegyezzük meg, vagy úgy értelmezzük, hogy megúsztuk a szerencsétlenséget. Többek között ezért maradnak fenn a babonák. Nem hiszek a szerencsében és a szerencsétlenségben sem. Hiszek viszont abban, hogy Isten mindennap beleszól az életünkbe, és nem gondolom, hogy a Mindenhatónak ehhez különös együttállású napokra lenne szüksége. Egy dologban talán babonás vagyok. Meggyőződésem, hogyha reggel egy macska több mint háromszor nyávogja el magát a konyhában, bátran vélelmezhetjük, hogy éhes.
