Tóthné Andrea (virágkötő):
– Úgy gondolom, hogy igen, de a múltbéli gyakorlatoktól eltérően, az ajándék már nem mindig virág. 16 éve vagyok a szakmában, és azt vettem észre, hogyha valaki mégis virágot vesz egy hölgynek nőnap alkalmából, akkor legtöbben élő növényt vásárolnak. Mint sok minden más, ez részben a pénztől is függ. Valaki inkább egy olcsóbb cserepest, míg mások továbbra is szálas virágot vesznek. Engem a párom szokott meglepni egy-egy aprósággal. A nőnap tulajdonképpen a mi ünnepünk, és szerintem a nők örülnek annak, ha gondolnak rájuk ezen a napon, még akkor is, ha meglehet, hogy csak egy megszokás ez az ünnep. Emellett viszont úgy gondolom, hogy nemcsak egy napon vagyunk nők, hanem az év minden napján is.
Hunyadvári József (vőfély, ceremóniamester):
– Szokás-e még nőnapon ajándékozni? A kérdés teljesen jogos, hisz változó, rohanó, megosztott világunkban, mint minden más szokás, ez is változik. Bár az én véleményem szerint a változás ennél abban tapasztalható, hogy míg korábban nagy cégeknél, vállalatoknál szinte előírás volt a nőnap megünneplése – s ez negatívumként ment át a köztudatba –, mára inkább egy bensőséges, családias, baráti gesztussá változott. Én magam a családom hölgytagjain kívül – mivel óriási hölgykoszorú van az ismeretségi körömben – kihasználva a Facebook nyújtotta lehetőségeket, erre írott versemmel köszöntöm valamennyiüket. Boldog nőnapot!
