Fodor György (középiskolai tanár):
– Vissza a jövőbe, 30 éve várok arra, hogy ezt a mondatot végre aktualizáljam. Kedvenc filmtrilógiám mindenben segítette eddigi életem. A doktori értekezésem is az idő témáját dolgozza – majd – fel. Mindig időhiánnyal küzdök, és kezdek egyre múltorientáltabb lenni. Ha választani lehetne, akkor a 16. századi Japánba repülnék vissza, ahol a nindzsák sorát erősíteném. Lehengerlő történelmi kor, akár Magyarhonban is egy Balassinak lenni. Mivel a múltamból élek, kevésbé tekintek a távoli jövőbe, tervezni azonban nagyon reálisan szoktam, legalább 2 évre előre. Nem rágódom sokat a múlton, rendszerezek, raktározok, de elsősorban nosztalgiázni szeretek. Racionálisan gondolkodva: a jövő nem létezik!
Juhász Ákos (gimnazista, dobos):
– Szívesen megnézném magamnak a múltat. Legfőképp a 70-es éveket, mert imádom a korszak muzsikáját. Az egyik kedvenc zenei stílusom a funky, ezért rengeteg Wild Cherryt meg Comodorres-t hallgatok. Kíváncsi lennék arra az évtizedre, amikor ezek a zenekarok a csúcson voltak. Szeretnék találkozni velük, sőt akár be is állnék közéjük játszani, ha tehetném. A funkybandák mellett a Led Zeppelin is nagy példaképem. Van is egy pólóm, amin a banda szerepel. Ha visszautaznék, biztosan aláírattatnám a tagokkal. Egyébként a jövőbe is kitekintenék, mivel mindig is érdekelt a technika és az informatika fejlődése. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk 100 év múlva hol tart majd a világ ezen a téren.
