Bokor Ildikó grafológus:
– Ez nagyon kényes kérdés, pont a napokban beszélgettünk az ismerőseimmel hasonló témáról. Nagyon sokszor kerül az ember olyan helyzetbe, hogy az orvosok munkáján múlik a sorsa. A tapasztalat az, hogy sokan a még félretett kis pénzüket is odaadják, hiszen az életük a legfontosabb. Az a véleményem, hogy a legtöbb orvos mindent megtesz, ami tőle telik a beteg gyógyulása érdekében. Sokszor voltam már kórházban és különböző kezeléseken, és mindig a hippokratészi eskünek megfelelő ellátásban részesültem. Én nem fizettem még hálapénzt, de tény, hogy létező fogalom. Abban az esetben, ha az egészségügyi dolgozók - orvosok, ápolók, szakápolók - megfelelő bérezésben részesülnének, akkor nem lenne miről beszélni.
Brhlik Pál nyugdíjas:
– Én szoktam adni. De kacifántos a helyzet, mert sohasem tudhatja az ember, hogy mennyi is az annyi. Úgy értem, hogy nincs egy tarifarendszer, s ami nekem mondjuk sok, az lehet, hogy a másik félnek aprópénz. Az is lehet, hogy felesleges, mert ugyanazt az ellátást kapja meg a beteg, akár fizet, akár nem. Sok mindent lehet hallani. Amikor a lányommal a gyermekklinikán voltunk, akkor ott semmit nem fogadtak el. Önzetlenül segítettek, maximum egy kis ajándékot fogadtak el. Egy ismerősömtől pedig más helyen azért nem vették át a borítékot, mert kevesellték a benne talált összeget. Szerintem a hálapénz fogalma az emberek fejében benne marad, s mindig fizetni fognak. Ezen változtatni szerintem nem lehet.
