Sós Imre (civil referens):
– Az akaraterőmet használtam, s működött, hiszen egyik napról a másikra elhagytam a dohányzást. Hat éven át cigiztem, s bevallom, szerettem. Napi másfél dobozzal füstöltem el. Annak idején vendéglátóban dolgoztam, s annak ellenére sikerült leszoknom, hogy akkoriban még lehetett a vendéglátóhelyeken dohányozni. Azt az összeget, amit addig a szenvedélyemre költöttem, azt a későbbiekben utazásra fordítottam. Én mindig is mozogtam, ezért nem rakódtak rám plusz kilók, és semmiféle pótcselekvéssel nem kompenzáltam a dohányzást. S bár már a nyolcvanas években abbahagytam a cigarettázást, még mindig tudok különbséget tenni, hogy füstmentesen mennyivel másabb az ételek íze, és az illatok is intenzívebbek.
Varga Zoltán (szerkesztő):
– Én Allen Carr módszerével tettem le a cigit 27 év dohányzás után. A terapeuta egykor láncdohányos volt. Részt vettem egy egynapos kurzuson, reggeltől estig 45 perces előadásokat hallgattunk meg, s az órák között rá kellett gyújtanunk. A nap folyamán rávilágítottak arra, hogy rosszul értelmezzük a cigihez való viszonyunkat. Érdekes, de egy nap elég ahhoz, hogy „átállítsák” az agyunkat, és rádöbbenjünk, hogy a cigi nem barát, hanem borzalmas ellenség. Nem éreztem egyébként semmi katarzist a leszokással, s az első egy-két nap még hiányzott is a cigaretta. Azután teljesen elmúlt, mára már eszembe sem jut. Valójában mindig le akartam szokni. Nekem ez a módszer vált be, másként szerintem nem ment volna.
