Május 23-án, pénteken este érdemes kicsit kimenni a természetbe és a fejeket az ég felé szegezni. Aznap este és szombat hajnalban, ha szerencsék van, több hullócsillagot is láthatunk, hiszen ez az első alkalom, hogy a 209P/LINEAR üstökös pályáját keresztezi Földünk. Ha az időjárás kedvező lesz, érdemes kivonulni a városból, és nem csupán a nyakunkat tekergetve, hanem a földre terített hálózsákon vagy pokrócon elfeküdve várni a hullócsillagokat a Camelopardalis és a Kis Göncöl csillagképek környékéről. Erre az egyik legideálisabb hely környékünkön a Körösök gátja vagy egy kis eldugott mező. Mindenképpen öltözzünk fel jó melegen, mert az esték még hűvösek!
A 209P/LINEAR üstököst eredetileg kisbolygóként katalogizálták a csillagászok a 2004-es felfedezésekor, és csak később derült ki, hogy valójában egy üstökös. Vannak olyan esetek, amikor először nehéz eldönteni, hogy az újonnan felfedezett objektum kisbolygó, vagy egy üstökös, és csak a további megfigyelések döntik el az igazi mibenlétét. Maga az üstökösök magja lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból áll, méretükben viszont hasonlítanak a kisbolygókhoz, amely néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjedhetnek. A hosszú és folyamatos megfigyelések során, ha az objektum kómát vagy csóvát növeszt, mialatt közeledik a Nap felé, akkor már biztosan ki merik jelenteni, hogy üstökösről van szó és nem egy kisbolygóról. Viszont a nagyon öreg üstökösök az életük során az összes illékony anyagukat elvesztik, és kisbolygókra emlékeztető objektummá válnak.
A most hozzánk közelítő 209P/LINEAR névre keresztelt üstökös magja is idős, vagyis a mostani megfigyelések nagyon alacsony aktivitást mutatnak, arra viszont van remény, hogy életének korábbi szakaszaiban jelentősebb mennyiségű anyagot bocsáthatott ki, amikor még jóval aktívabb volt.
A jelenlegi becslések szerint a maximum május 24-én reggel, magyar idő szerint 7 és 9 óra között lesz, viszont ekkor a Naptól már nem láthatjuk őket, és ezért érdemes már 23-án éjjel, de legfőképp 24-én hajnalban és 24-én este kimenni a csillagos égbolt alá.
De mik is a hullócsillagok? Amikor egy üstökös a Nap közelébe érkezik, a benne levő jég és az abba belefagyott porszemcsék felmelegszenek, majd a szublimáció hatására kiszabadulnak, és a szülő égitestéhez hasonló pályára kerülnek. A szülőüstökös a Naprendszerben töltött több ezer éve alatt rengeteg törmeléket hagy maga után, és szór szét a teljes pályája mentén. Amikor ezek a kis porszemcsék bekerülnek a Föld atmoszférájába, a felszín felé haladva, az egyre sűrűsödő levegőrétegekben erős fékező hatás éri őket. Ekkor a levegő és maga a porszem is erősen felizzik, ezért az égen gyorsan áthaladó meteoroid zöldes-kékes fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig lehet látni. Nagyon ritkán lényegesen nagyobbak is előfordulnak, amelyek igen fényesek, s akár a teliholdnál is fényesebb tűzgömbökként haladnak át a légkörön.
Az ismert Perseida csillaghullás során több tűzgömböt is láthatunk augusztusban, amelyek közül a legszebbek be is világítják olykor az éjszakai égboltot. Reméljük, hogy ez az új meteorraj sem hagy minket cserben, és sok szép hullócsillaggal örvendeztet meg minket. Csak ne felejtsünk el kívánni!